|
|
| |
"Amikor Téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen Te vagy az életem, végzetem."
|
|
|
|
| |
"Víg percek a szépreményű hited, boldog életed,
Biztatóra fordít mindent egy új, szabad érzelem.
Bízzál bennem és magadban hidd el, lesz majd jobb minden,
Téged kérlek, tudjál remélni, tudj hinni - Istenben!"
|
|
|
|
| |
"Meghittség árasztotta el testemet, lelkemet,
Szívemet markolta az izgalom a rettenet.
Milyen hírt hallok tőled, tartalmát nem ismertem,
Amit szép kezed alkotott, megnyíltak előttem."
|
|
|
|
| |
"Álmok, kétségek, bennem vad viharokként dúlnak,
Mint a magyarázat nélküli széles fogalmak.
„Ez tenéked reménytelen, állj csak félre, ne tedd!”
Igen, - vetődött fel bennem a fájó „gondolom”.
„Amit hajszolsz - ifjúi vágy, - nem a te hajnalod!"
|
|
|
|
| |
"Vigasztalódott szentem, fájdalomtól sérült lelkem.
Mama, olyan jól esett drága gondviselő kezed,
Elszállt tőlem a rám telepedő kínzó gyötrelem
Féltő gondosságod semmissé tette kétségemet.
Jó Anyám szívemben, lelkemben Te, - ÖRÖK vagy nekem!"
|
|
|
|
| |
"Szeress engem jóságos szíveddel,
Szeress tiszta, szépséges lelkeddel.
Simogass áldást hozó kezeddel,
Szédíts csak el, forró szerelmeddel.
Ölelj mindig kéjt súgó daloddal,
A hűséges játszi két karoddal,
Melyekkel magadhoz ölelsz engem.
Soha ne hagyj el, meg ne tedd velem.
Mindörökre szíved rabja legyek,
Leköt csengő zenéje lelkednek.
Hevesen ölelj, szoríts magadhoz,
Szép, tartalmas életre hagyatkozz.
Rabja legyek örökre szívednek,
Ne taszíts el magadtól sohasem.
Vágyom érezni karcsú testedet,
Ugye? Gyermekünk Benned fogan meg."
|
|
|
|
| |
"Elmúlt hát szép szerelmünk nyomtalan, mint a reggeli harmat.
Nem tapad szomjas számra piros ajkad, testünk nem simulhat.
Nem cuppannak ajkunkon lázas csókjaink többé sohasem.
Legyen boldog lelked-szíved, Isten veled örökre, - nélkülem."
|
|
|
|
| |
"Szerelmed csapong, mint madárdal a zord, mostoha viharban,
Mikor szívemet elcsábítottad, nem gondoltad komolyan.
Kérted, - ígértem, megtartottam, - hogy én, nem hagylak soha el.
És te, a sarokba vetsz, mint gyermek a megunt játékszert."
|
|
|
|
| |
"Nyargal bennem az önmagam emészteni vágyó gondolat,
A maró, kínzó furcsa képzelet - a pusztító fondorlat.
Gondolj bele, mit ért eddig minden, játszottál a szívemmel.
Beleremegek, már nem a kéjbe, a megsemmisülésbe."
|
|
|
|
| |
"Nini, turbékol szerte már a vad, szürke-gerle,
Rigófütty szól az álmából ébredező kertbe.
Szeretni vágynak az emberek, a szívek lelkek,
Bimbózgatni fog az új, lelkes izzó szerelem."
|
|
|
|
|
|
|
