Kedves emberek! Tudjátok e, hol laktok? Persze! Ám, azért mondhatom! - Ősi történelmünk közepén, ott is a legbelül. Közepének a közepén. Szavamra, ez óriási! Történelmi kincs, a legnagyobb kincs. Ápolni, és csak kutatni kell. Tűzön-vízen keresztül múltunkat kezelni, hirdetni. Legyen még híresebb szülőhelyünk: TISZADADA Hiszen rá, - érdemes! Fogjatok össze, kutassátok föl környezeteteket, seperjétek le a múltat takaró port. Lebbentsétek fel a fátylat, hogy a jelen bölcsebb legyen. Van arra érdemes ember, aki látni fogja, hogy kezedben kacat, vagy kincs remeg. Ne feledd, aki a múltat feledi, és nem becsüli, nem érdemli a jelent, és a jövőt megérnie bizonytalan lehet. Nem élek itt, - nem éltem e helyen, de előfordulásom alkalmával alkalmával fölkerestem azokat a területeket, amelyek súgtak nekem. Csak odafigyelni kell, - érteni lehet. Bejártam az ősi Sírkertet, az ősi Templomkertet, a zöldellő, csalogató környező sík mezőt, a zúgó-búgó magas fáktól sűrűn lakott erdőt. Végül a szelídnek mutatkozó, halkan, csobogón suhanó "Szőke Tiszát" látogattam meg. Átszellemültem. Érezhetően. Boldog voltam, büszkeség érzete töltött el. Mily szép, mily csodás, mennyi mindent súgott nekem ez a táj. A múltja, a jelene - tudom nagyszerű lesz, - a jövője! Miénk ez a csodálatosan gyönyörű táj, amely a mi Szülőhazánk!