A múlt és jelen között hasadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyelhet. Kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkő, hol egyet előre hol egyet hátra lépsz, de mész és csak mész előre és egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol, visszatekintesz, néha hátra lépsz. És egyszer elérsz a kötél túlsó oldalára. Kalandos utad volt, ez az élet Visszaemlékezünk, a múltba előre nézünk a jövőbe. Mi táplálja énünket? Mi visz előre a múlt vagy a jövő? Az emlék, vagy a megálmodott jövő? Mindkettő, hisz így teljes az élet.