|
|
| |
"Érkezik, itt van a csodás élet a kikelet,
Itt van a tavasz, itt van újra, ó, de szép is ez.
Érzelmeink fonódnak, gyönyörû szép szerelmek,
Áldásos gyümölcse bájos, - gõgicsélõ gyermek."
|
|
|
|
| |
"Rügyek fakadjanak, virágok nyíljanak,
Öröm az arcodon, mosoly az ajkadon,
Felhõtlen legyen boldog, szép, vidám napod!
Karollak, forró szeretettel csókollak!"
|
|
|
|
| |
"Karjaival átölel, lelkem simogatja,
Szívemet melengeti, szerelemre gyújtja.
Orcája szép, igéznek szemeinek kékje,
Tekintete fúr bele vágyamnak mélyébe.
Pisze orrocskája, meggypirosak ajkai,
Mindet szeretni kéjjel mannaként majszolni.
Aranyszõkehaj omlik gömbölyded vállára,
Onnan alá a dús, formás keblek halmára."
|
|
|
|
| |
"Szívem Kincse, testemnek Ékszere kérlek, táncolj hát én velem!
Eközben is csókolgatom drága, piciny lelked, testedet én, a szerelmed..."
|
|
|
|
| |
"Táncolj hát énvelem, szívem kincse testem ékszere.
Forduljunk, perdüljünk, repüljünk együtt a fellegbe.
Vagyok a kincsvadászod, egyetlen kedves szerelmed,
Csókolgatom karcsú tested, finom drága lelkedet."
|
|
|
|
| |
"Finom a lelked, csókolgatom karcsú, drága tested.
Táncolj hát énvelem szívem kincse, testem ékszere.
Forduljunk-perdüljünk, repüljünk föl, - a fellegekbe.
Te vagy létem éke, és a sírig tartó szerelem."
|
|
|
|
| |
"Amikor Te nem vagy mellettem kihalt, üres a lelkem.
És, amikor daloló hangocskádat nem észleli fülem.
Dadogva elakad lélegzetem, megdobban a szívem.
Remegõ vággyal gondolok Rád Kedves, édes-szerelmem."
|
|
|
|
| |
"Köszöntelek Drága,
Életem Virága.
Te vagy a mindenem,
Dobbanás szívemben.
Vágyom, Rád gondolok.
Ragyogva süt a Nap,
Átölel sugara,
Ágyszellõ simogat."
|
|
|
|
| |
A klasszikus irodalom érdekes dolog. Mindenki szeretné, ha olvasta volna, de senki sem szeretné elolvasni.
|
|
|
|
| |
Egyesek szerint a szó akkor hal meg, amikor kimondják. Szerintem akkor kezd el élni igazán.
|
|
|
|
|
|
|
